Nyári István 1977-ben diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskola reklámgrafika szakán, és 1978 óta tevékenykedik a képzőművészet területén. Munkássága a ’70-es és ’80-as évek fordulóján hiperrealista, fényképszerűen megfestett alkotásokkal vált ismertté, mint például a "Csirkeragu" (1981, Szombathelyi Képtár). Ezt a részletgazdag, precíz, de érzelemmentes stílust, amely különböző motívumok montázsszerű összekapcsolásával dolgozott, több mint egy évtizeden keresztül művelte. Később érdeklődése a giccs és a képzőművészet közötti viszonyra irányult, mely szemlélet határozta meg domborműveit, objektjeit és tárgyösszeállításait.

Egyéni kiállításai mellett számos csoportos tárlaton vett részt Magyarországon és külföldön, többek között az Egyesült Államokban, Belgiumban, Csehországban, Nagy-Britanniában, Spanyolországban és Svájcban. Londonban a National Portrait Gallery kiválasztotta egyik festményét, amelyet később Skóciában és Walesben is kiállítottak. Művei számos hazai közgyűjteményben megtalálhatók, de jelentős számú alkotása gazdagítja magángyűjteményeket is Ausztráliában, az USA-ban, Svájcban, Ausztriában és Magyarországon.

Nyári művészetéről 1994 óta rendszeresen jelennek meg publikációk; nemcsak neves hazai szakértők, hanem svájci és spanyol kritikusok is foglalkoztak alkotásaival. Az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb online művészeti magazinja, a Juxtapoz terjedelmes, képekkel illusztrált cikket közölt róla, amelyet később az art-sheep magazin is követett. 2019-ben felkerült a legdrágább élő és elhunyt magyar képzőművészek listájára. Bár Nyári rokonszenvez a Lowbrow művészeti mozgalommal, alapvetően pop-szürrealista alkotónak tartja magát.

Pályája kezdetén reklámgrafikusként tevékenykedett, és számos jelentős zenei album borítóját tervezte, mind a komoly-, mind a könnyűzene területén. Többek között az ő nevéhez fűződnek az Omega együttes "Gammapolis" és "Az arc", valamint a Hobo Blues Band "Középeurópai Hobo Blues" című albumainak borítói is.

Nyári tervezte a Beszélő című szamizdat folyóirat első borítóit, amelyeket Haraszti Miklóssal közösen nyomtatott.

Dolgozott az Omega együttes látványtervezőjeként, a Hobo Blues Band jelmeztervezőjeként, valamint Bódy Gábor "Nárcisz és Psyché" című filmjének vizuális világát is ő alakította ki, Bachman Gábor alkotótársaként.

"Nyári Istvánt leginkább (hiper)realizmus és pop-szürrealizmus határán egyensúlyozó, egész falakat betöltő festményeiről ismerik. Alkotásai kapcsán általában poszthumán víziókat, giccsbe hajló elemeket, abszurd szituációkat és különböző szubkultúrákból válogatott jelenségeket emlegetnek, amelyek szatirikus, már-már ijesztő módon tükrözik a XXI. század fogyasztói társadalmának abszurditásait és tárgyiasult környezetünk nyomasztó fixációit." (forrás: Új Művészet, Sirbik Attila)