Az alulértékelt művészekre vadásznak
– Beszélgetés Makláry Kálmán műgyűjtő-galériatulajdonossal és Horn Péterrel, a B. Braun Magyarország vezérigazgatójával
Egyikük a műgyűjtésre egyfajta igazságtételként, másikuk – többek között – értékalapú befektetésként és kincsvadászatként tekint. Mindketten igyekeznek aktívan tenni azért, hogy egyes, Magyarországon kevéssé ismert, de jelentős magyar származású alkotók megítélése, elfogadtatása pozitív irányba változzon. Makláry Kálmán, a Kálmán Makláry Fine Arts tulajdonosa és Horn Péter, a B. Braun Magyarország vezérigazgatója érdeklődését mind a művészeti, mind az üzleti életben azok a dolgok keltik fel, amelyeket az adott piac nem a bennük lévő lehetőségek szerint értékel.
Minden gyűjtemény önarckép. Mit árul el önökről a sajátjuk?
Makláry Kálmán: A gyűjteményemben számos olyan művész szerepel, akik külföldön – főként Franciaországban – ismertek és elismertek, miközben itthon alig hallottak róluk. Ennek az az oka, hogy disszidáltak, és sokáig a tiltott művészek közé sorolták őket. Ezért alakult ki párhuzamosan kétféle művészeti kánon: az egyik Magyarországon, a másik Nyugaton – ezek gyakran alig érintkeznek. Ahogy Molnár Sándor festő megfogalmazta: Közép-Európa országai tudathasadásosak, két énjük van: egyik az itthon maradottaké, másik a külföldön élőké. Így mások lesznek a „nagy művészek”, a ma ismert nevek java része eltűnik, a külföldön született magyar művek pedig a helyükre kerülnek. Talán épp’ az a legjellemzőbb törekvésem, hogy ezt a skizofrén állapotot feloldjam, és a két világot egyesítsem.
Horn Péter: A gyűjteményem sokszínű. Egy német orvosi eszközöket gyártó cég, a B. Braun ügyvezetőjeként szeretem a struktúrákat, a mérhető, hatékony folyamatokat, szabályokat. A gyűjtés számomra a szabadság megéléséről szól. Egyetlen szabály van: magyar művészektől vásárolok.
A teljes cikk az alábbi linkre kattintva olvasható: